Érdekes kérdések

1. Lehet-e teremteni valamit?

A kommunikáció egyik fő szabálya, hogy a fogalmakat (szavakat) azonos módon kell értelmezni, ezért első lépésként gyorsan le is írom, hogy én itt a teremtés alatt mit értek. Mi az, ami megkérdőjelezhető? Mivel valamiből valamit létrehozni mindennapos a világunkban, ezért csakis a semmiből valami lehet a kérdés, azaz én itt teremtés alatt azt értem, hogy valami (valaki) a semmiből létrehoz valamit.

Nézzük meg ezt az én logikám alapján. Valami csinál valamit (teremt), aminek egy új dolog lesz az eredménye. A „csinál valamit” úgy is mondhatjuk, hogy hatást fejt ki. Itt el is jutottunk a lényegig. Hatni csak valamire lehet. Csak létezőre lehet hatni, hiszen a nem létező nincs. Csak valami esetében értelmezhető a hatás, éppen ezért az nem értelmezhető, hogy valami (valaki) hat a semmire és abból lesz valami. Az azonban, hogy valami (valaki) csinált egy számunkra ismeretlen dologgal valamit és ebből létrejött az a világ, amit most mi érzékelünk, ez a logikámba teljesen belefér.

Egy teljesen más megközelítés az, hogy spontán módon teremtődhet-e valami, azaz semmilyen hatás nélkül létrejöhet-e létező dolog. Ha ez lehetséges lenne, akkor ez azt jelentené, hogy a Mindenség nem szabályszerű. Az írásom legelején éppen erről írtam. Ha lehetséges lenne a teremtődés, akkor az azt jelentené, hogy a múlt nem határozza meg a jelent, hiszen a teremtődés pillanatában a pillanatnak egy része a múlt következménye és a teremtődött valami nem a múlt következménye, azaz nem szabályokhoz kötött változás. Számomra nem fogadható el a teremtődés, bár jelenleg még bizonyítani nem tudom a meggyőződésem.

Véleményem szerint a Mindenségben a létezők öröktől fogva léteznek és folyamatosan változnak. Ez olyan, mint a számegyenes a matekban. Nincs kezdete. nem lehet azt mondani, hogy … a legkisebb egész szám. A semmiből azért nem jöhet létre valami, mert a semmi nincs. Csak fogalmilag létezik a semmi, de éppen a nem létezést jelenti.

2. Létezik-e szabad akarat?

Először itt azt kellene tisztázni, hogy mit is értek szabad akarat alatt. Véleményem szerint a korlátok közé szorított mozgástér nem jelent teljes szabadságot. A szabad akarat kifejezésben azonban nincs utalás arra, hogy valami korlátozná az akaratot, azaz teljes szabadság jelent ez a kifejezés – számomra. Szabad akarat esetén két embernek lehetne ellentétes akarata, ami a szabad akarat szerint megvalósulhatna, pedig a két akarat egymás megvalósulását kizárná. Ez már önmagában lehetetlen.

Mivel a Mindenség egy időpontban egyféle (a logikám szerint), ezért a változása is egyféle, azaz minden változás (történés) csak egy irányban lehetséges. Ez abból következik, hogy a Mindenség egy pillanatban valamilyen. Nincs olyan a Mindenségben, hogy egy változás szabadon eldöntheti, hogy milyen akar lenni. A változások a Mindenség tulajdonságaiból erednek. Az adott pillanatra érvényes milyenségek meghatározzák a változás irányát.

Az ember úgy érzi, hogy ő dönt és ez így is van. Az agyunk dönt, azaz mi döntünk, de a genetikánk, a környezetünk és a tapasztalatunk meghatározzák a gondolatainkat és így a döntéseinket. Nincs szabad akarat. Akik hisznek a szabad akaratban, azok (véleményem szerint) illúzióban ringatják magukat és nem látják a valóságot. A Mindenség szabályszerű és ez azt jelenti, hogy sorsa van mindennek.

A sors nem azt jelenti, hogy nem mi döntünk, hanem hogy a múltból következik a jelen. Ahogy döntünk, ahogy cselekszünk, ami éppen történik velünk, az a sorsunk. Egy adott pillanatban nem tudunk mást gondolni, mint amit éppen akkor gondolunk. Egy adott pillanatban nem tudjuk eldönteni, hogy a következő pillanatban mit gondoljunk. Mindentől függetlenül azonban mi döntünk. Bennünk születik meg a döntés, az elhatározás, az akarat.

Érdemes elgondolkodni a demokrácián, amelyre sok ember már alapként tekint. A demokrácia se totális szabadságot jelent. A demokrácia jelentése (wikiszotar.hu): „Egy szabad társadalom, amelyben több politikai párt jelöltjeiből választott törvényhozó testület (országgyűlés) hozza a törvényeket minden állampolgár érdekeit szem előtt tartva – ellentétben a diktatúrával.” A demokráciában a szabadságunk a törvények által behatároltak.

3. Létezik-e Isten?

Legelsőként tisztázni kellene, hogy mi az Isten. Nem tudok róla, hogy úgy definiálva lenne, mint például a kör fogalma. Mindenkinek van elképzelése az Isten fogalomról, de pontosan csak az tudhatja, aki hosszú időn keresztül megtapasztalta és ezáltal jellemezni tudja. Nem tudok róla, hogy létezne ilyen ember.

Valaki megalkotta az Isten fogalmat. Ez a valaki valamire gondolt, amikor az Isten szót kimondta. Nem tudok róla, hogy valahol rögzítve lenne ennek a valakinek a gondolata.

Istenről vitatkozni olyan, mint a dinoszauruszok kinézetéről vitatkozni. Senki se látott még élő dinoszauruszt. Ha ma is létezik 1-1 faj, akkor azok kinézete bizonyítható. Mivel saját ember társainkat is nehéz tökéletes pontossággal jellemezni, ezért Istent leírni közel lehetetlen, így mindenki fejében mást-mást jelent az Isten. Éppen ez az oka, hogy sokan a létezését is megkérdőjelezik.

Istent nevezhetjük Teremtőnek is. Egy teremtett világból kiindulva nem lehet bizonyítékot találni arra, hogy azt a világot teremtették, ha a Teremtő azt nem akarja megengedni. Ha álmodunk, azt is valóságosnak éljük meg. Nem mindenki számára adatik meg, hogy álmodás közben tudatára ébred, hogy az csak egy álom és attól kezdve akár elkezdheti az álmait irányítani is. Álmaink a valódi testünkre is hatással lehetnek. Ébredést követően esetenként érezhetjük az álmaink következményeit is – izzadás, hevesebb szívverés, feszültség, öröm, mámor stb. Számomra teljesen elképzelhető, hogy a Mindenség egy része (Isten) hatással volt (teremtés) egy másik részére és az a rész valamiképpen működik (az evilági létünk megélése). Kis fantáziával elképzelhető egy a Mindenségben létező valós valami (lélek), ami egy álomszerű állapotban megéli az evilági létünket és a halálunk után „felébred”. Ilyen esetben az evilági létünket sokféleképpen lehetne nevezni: próbatétel, megmérettetés, küldetés, de akár tanfolyamként is felfogható, aminek az eredményeként valami történik a „lélekkel”. Eddig nem találtam semmi olyat, ami kizárná, vagy megerősítené a teremtést. Ha tudsz ilyet, akkor írd meg nekem.

4. Ha létezik Isten, ő szabad akarattal rendelkezik-e?

Mivel véleményem szerint a Mindenség szabályszerű, ezért véleményem szerint valamennyi létező dolognak (és ezek minden részének) sorsa van. Ha Isten létezik, akkor a Mindenség része és ezáltal neki is sorsa van, azaz ő se szabad akaratából hozta létre a világunkat, hanem azért, mert ez volt a sorsa.

Ha valaki abban hisz, hogy történhetnek nem szabályszerű dolgok is a Mindenségben, akkor ő a káoszban hisz. A káosznak az is következménye lenne, hogy Isten ok nélkül is hozhat ítéletet felettünk, azaz hiába élünk az általunk megfelelőnek gondolt módon, Isten akkor is pokolra ítélhet minket. Egy szabályszerű Mindenségben a jelen a múltból következik, így Isten létezése esetén a megfelelően élt élet „jutalmat” kap, ha eljön az ideje.

5. Lehet-e utazni az időben?

Az 5. alappont megadja, hogy mit tekintek időnek. A kifejtésben részletezem ezt.

Mi is a kérdés valójában? Ha valaki előre utazna az időben, akkor az időgépében is telne az idő és a külvilágban is. Ez tekinthető egyfajta hibernálódásnak is. Valamilyen ok miatt az időgépen belül lassabban telik az idő, de a lényeg, hogy nem áll meg. Ennek elméletileg nincs akadálya a logikám szerint.
Az időben visszautazással van csak a gond, hiszen ha lehetséges lenne, akkor az időnek azon a szakaszán, amely a visszautazás ideje, ott a múltból nem következhetne a jelen, azaz felborulna a szabályszerűség. Ha például az időgép visszamehetne 2022-ből 2012-be, akkor az időgép az időutazás szakaszában a térben valahol lenne. Nem eltűnne a semmibe és felbukkanna 2012-ben, hiszen minden utazási időpontban valahol lenne. Ennek az időintervallumnak minden pillanatára igaz lenne, hogy a múltból nem következik a jelen. Még ha el is tűnne, akkor is a megjelenés pillanatára mindenképpen igaz, hogy a múltból nem következne az akkori pillanat.
Szabályszerű Mindenség esetén az időutazás nem lehetséges, mert bármely pillanatát megvizsgálnánk a Mindenségnek, a változások mindig előre mutatóak lennének. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy egyes hatások következtében egy adott változás időben lassabban megy végbe, azaz környezettől függhet a változás sebességének a mértéke, mint ahogy az a világunkban is előfordul, azaz egy fajta hibernálódásként elképzelhető, de ezt nem tekintem időutazásnak.

6. Létezik-e bűn, ha sorsunk van?

Úgy is feltehetjük a kérdést, hogy hibáztatható-e bárki, vagy bármi az életünkben bekövetkezett rossz dolgok miatt? A sors az eleve elrendeltséget jelenti. Úgy történnek a dolgok „ahogy az meg van írva”. A bűn fogalmát az ember találta ki. A bűn összehasonlítás eredménye. Az ember hasonlít valamit valamihez. Az ember ítél valamit ilyennek, vagy olyannak. A Mindenségben a dolgoknak a viselkedésük (reakcióik) alapján hatásaik vannak. A történések maguk a változások, a következmények. Ha a világunkat teremtették és a halálunk után a lelkünkkel az evilági életünk alapján valami történik, azt egyszerű következményként is felfoghatjuk. Ez nem rossz, vagy jó, hanem a sors eredménye. A rossz vagy jó csak az ember érdekei alapján rossz vagy jó és nem a Mindenség (illetve a Teremtő) szempontjából. Ha valaki tette által nekem fájdalmam keletkezik, az lehet, hogy nekem rossz és a másik félnek jó. Nem hiszek az abszolút bűnben.

Ha borzalmas dolog történt az életedben, akkor nem hibáztatható Isten azért, mert ilyennek teremtette a világot. Neki az volt a sorsa, hogy egy ilyen világot teremtsen. Ha Isten teremtette a világot, akkor oka volt ennek és ebből az okból következik az élet végső célja. Az hogy mi lehet ez a cél, azt csak a Teremtő tudhatja.

Egyeseknek nagyon durva, sőt megbotránkoztató, de attól még egy lehetséges változat lehet, hogy a nagyon hosszú ideig élő, unatkozó lelkeknek az evilági életünk egy játék csupán, amely az unaloműzést szolgálja. Másik feltételezés, hogy az evilági életünk egy tanfolyam és a tanfolyam célja a lélek egy állapotba kerülése. Sorolhatnám tovább a lehetséges verziókat. A végső célt csak az ismerheti pontosan, aki képes a túlvilággal kapcsolatba lépni és a túlvilágban élő lelkek, akik már megjárták a világunkat, elmondják neki a haláluk utáni tapasztalatukat. Mindez persze akkor lehetséges, ha a világunkat teremtették.

7. Változtass-e a hiteden?

Soha senkit nem kérnék meg arra, hogy változtasson a hitén. Véleményem szerint mindenki azt hisz, ami neki el van rendelve. Ez a sorsból következik. Ha a világunk teremtés által jött létre ilyennek amilyen, akkor is szabályokkal jött létre és ebből következik, hogy az embereknek is sorsuk van.

Bármilyen is a hited, a sorsod miatt azt fogod tenni, ami a számodra el van rendelve. Nincs szükségem arra, hogy változtass a hiteden. Azt viszont javaslom, hogy a logikámat megértve olvasd újra a szent könyvedet. Lehet, hogy sok dolgot új fényben fogsz látni és a logikám segíteni fog egyes részek megértésében. A terveim között szerepel a logikám alapján a szentírások értelmezése, de ennek megvalósulása a sorsom függvénye. Kitűzhetünk célokat, lehet szándékunk, de fogadkozni felesleges. A szándékunkat kimondhatjuk, leírhatjuk. Törekedhetünk valami betartására, de garancia nem adható, hogy a célunkat, tervünket meg tudjuk-e valósítani.

8. Végtelen-e a Mindenség?

Mivel a Mindenség minden létező dolgot magában foglal, ezért végtelennek gondolom. Ezt bizonyítani nem tudom, de a „minden”-ségéből erre gyanakszom. Mivel szerintem a létezésnek nincs kezdete, ezért időben biztosan végtelen. A létezés a logikám alapján sem keletkezni, sem megszűnni nem tud. Egy-egy létező dolog tulajdonságai változhatnak, sőt a változás akkora is lehet, hogy azt már a létező megszűnésének és más létező keletkezésének lehet mondani, de ez csak akkor lehetséges, ha a Mindenség egy-egy részét külön-külön vizsgáljuk. A Mindenség egészét tekintve azonban ezek csak a részek átalakulása.

A Mindenség végtelensége nem bizonyítható, mert a végtelen nem mérhető. Mérni csak a véges méretet, véges tulajdonságot lehet.

Az ember a tulajdonságai miatt korlátozott érzékekkel rendelkezik. Megpróbáljuk ezeket a határokat tágítani, de a mérés mindig összehasonlítás marad. Ha valamit nem tudunk összemérni más dolgokkal, mert például nem ismerjük eléggé a jelenség természetét, akkor egészen addig nem fogjuk tudni mérni, amíg fel nem fogjuk fedezni a mérésre alkalmas környezetet. Az ember érzékei korlátozzák a mérhető értékeket. Ha kiderülne, hogy az atomokat is oly mértékben lehetne további részekre bontani, mint a föld esetében az atomok, akkor az atomok atomjainak tulajdonságaikat már képtelenség lenne pontosan megmérni. Ugyanez vonatkozik a másik irányra is. Nem láthatjuk a galaxisokat nagyságrendekkel nagyobb mértékből, csak a saját léptékeinkből kiindulva.

Mivel nem tudom, hogy a Mindenséget közvetlenül érzékelem-e, vagy egy teremtett „illúziót”, ami minden szempontból valóságosnak tűnik, ezért nem vagyok képes a Mindenség egyes részeit, tulajdonságait jellemezni. Csakis logikailak tudom a létezést megközelíteni – ezt tettem ebben az írásban.

9. Van-e elemi része a mindenségnek?

Ha lenne elemi rész, akkor ez is valamilyen lenne egy pillanatban, azaz a tulajdonságai által leírható lenne. Akár több fajta elemi rész is létezhetne. Olyan tulajdonságokkal is rendelkezhetne, amelyet jelenleg el sem tudunk képzelni. Az ember csak a jelenlegi ismereteire tud támaszkodni, ami véges mennyiségű.

Felvetődhet a kérdés, hogy ha a létezés alapja a hatás/változás, akkor az elemi rész képes lehet-e változni úgy, hogy tovább nem bontható. Ha valaki logikailag ezt ki tudja zárni, akkor kérem írja meg nekem. Az én fantáziám elég nagy ahhoz, hogy el tudjam fogadni ezt is az elemi rész tulajdonságának. Bizonyítani persze nem tudom se ezt, se az ellenkezőjét, így az elemi rész létezésének kérdését nem tudom megválaszolni.

Nem tudhatom azt se, hogy az általunk érzékelt világ létrehozott-e, vagy a valós Mindenség-e. Ha létrehozott világban élünk, akkor különösen nem vagyunk képesek érzékelni a valós Mindenség részeit, így az elemi részt se, feltéve hogy létezik.

Oldalak: