Érdekes kérdések
1. Lehet-e
teremteni valamit?
A
kommunikáció egyik fő szabálya, hogy a fogalmakat (szavakat) azonos módon kell
értelmezni, ezért első lépésként gyorsan le is írom, hogy én itt a teremtés
alatt mit értek. Mi az, ami megkérdőjelezhető? Mivel valamiből valamit
létrehozni mindennapos a világunkban, ezért csakis a semmiből valami lehet a
kérdés, azaz én itt teremtés alatt azt értem, hogy valami (valaki) a semmiből
létrehoz valamit.
Nézzük meg
ezt az én logikám alapján. Valami csinál valamit (teremt), aminek egy új dolog
lesz az eredménye. A „csinál valamit” úgy is mondhatjuk, hogy hatást fejt ki.
Itt el is jutottunk a lényegig. Hatni csak valamire lehet. Csak létezőre lehet
hatni, hiszen a nem létező nincs. Csak valami esetében értelmezhető a hatás,
éppen ezért az nem értelmezhető, hogy valami (valaki) hat a semmire és abból
lesz valami. Az azonban, hogy valami (valaki) csinált egy számunkra ismeretlen
dologgal valamit és ebből létrejött az a világ, amit most mi érzékelünk, ez a
logikámba teljesen belefér.
Egy
teljesen más megközelítés az, hogy spontán módon teremtődhet-e valami, azaz
semmilyen hatás nélkül létrejöhet-e létező dolog. Ha ez lehetséges lenne, akkor
ez azt jelentené, hogy a Mindenség nem szabályszerű. Az írásom legelején éppen
erről írtam. Ha lehetséges lenne a teremtődés, akkor az azt jelentené, hogy a
múlt nem határozza meg a jelent, hiszen a teremtődés pillanatában a pillanatnak
egy része a múlt következménye és a teremtődött valami nem a múlt
következménye, azaz nem szabályokhoz kötött változás. Számomra nem fogadható el
a teremtődés, bár jelenleg még bizonyítani nem tudom a meggyőződésem.
Véleményem
szerint a Mindenségben a létezők öröktől fogva léteznek és folyamatosan
változnak. Ez olyan, mint a számegyenes a matekban. Nincs kezdete. nem lehet
azt mondani, hogy … a legkisebb egész szám. A semmiből azért nem jöhet létre
valami, mert a semmi nincs. Csak fogalmilag létezik a semmi, de éppen a nem
létezést jelenti.
2. Létezik-e
szabad akarat?
Először
itt azt kellene tisztázni, hogy mit is értek szabad akarat alatt. Véleményem
szerint a korlátok közé szorított mozgástér nem jelent teljes szabadságot. A
szabad akarat kifejezésben azonban nincs utalás arra, hogy valami korlátozná az
akaratot, azaz teljes szabadság jelent ez a kifejezés – számomra. Szabad akarat
esetén két embernek lehetne ellentétes akarata, ami a szabad akarat szerint
megvalósulhatna, pedig a két akarat egymás megvalósulását kizárná. Ez már
önmagában lehetetlen.
Mivel a
Mindenség egy időpontban egyféle (a logikám szerint), ezért a változása is
egyféle, azaz minden változás (történés) csak egy irányban lehetséges. Ez abból
következik, hogy a Mindenség egy pillanatban valamilyen. Nincs olyan a
Mindenségben, hogy egy változás szabadon eldöntheti, hogy milyen akar lenni. A
változások a Mindenség tulajdonságaiból erednek. Az adott pillanatra érvényes
milyenségek meghatározzák a változás irányát.
Az ember
úgy érzi, hogy ő dönt és ez így is van. Az agyunk dönt, azaz mi döntünk, de a
genetikánk, a környezetünk és a tapasztalatunk meghatározzák a gondolatainkat
és így a döntéseinket. Nincs szabad akarat. Akik hisznek a szabad akaratban,
azok (véleményem szerint) illúzióban ringatják magukat és nem látják a
valóságot. A Mindenség szabályszerű és ez azt jelenti, hogy sorsa van
mindennek.
A sors nem
azt jelenti, hogy nem mi döntünk, hanem hogy a múltból következik a jelen.
Ahogy döntünk, ahogy cselekszünk, ami éppen történik velünk, az a sorsunk. Egy
adott pillanatban nem tudunk mást gondolni, mint amit éppen akkor gondolunk.
Egy adott pillanatban nem tudjuk eldönteni, hogy a következő pillanatban mit
gondoljunk. Mindentől függetlenül azonban mi döntünk. Bennünk születik meg a
döntés, az elhatározás, az akarat.
Érdemes
elgondolkodni a demokrácián, amelyre sok ember már alapként tekint. A
demokrácia se totális szabadságot jelent. A demokrácia jelentése
(wikiszotar.hu): „Egy szabad társadalom, amelyben több politikai párt jelöltjeiből
választott törvényhozó testület (országgyűlés) hozza a törvényeket minden
állampolgár érdekeit szem előtt tartva – ellentétben a diktatúrával.” A
demokráciában a szabadságunk a törvények által behatároltak.
3. Létezik-e
Isten?
Legelsőként
tisztázni kellene, hogy mi az Isten. Nem tudok róla, hogy úgy definiálva lenne,
mint például a kör fogalma. Mindenkinek van elképzelése az Isten fogalomról, de
pontosan csak az tudhatja, aki hosszú időn keresztül megtapasztalta és ezáltal
jellemezni tudja. Nem tudok róla, hogy létezne ilyen ember.
Valaki
megalkotta az Isten fogalmat. Ez a valaki valamire gondolt, amikor az Isten
szót kimondta. Nem tudok róla, hogy valahol rögzítve lenne ennek a valakinek a
gondolata.
Istenről
vitatkozni olyan, mint a dinoszauruszok kinézetéről vitatkozni. Senki se látott
még élő dinoszauruszt. Ha ma is létezik 1-1 faj, akkor azok kinézete
bizonyítható. Mivel saját ember társainkat is nehéz tökéletes pontossággal
jellemezni, ezért Istent leírni közel lehetetlen, így mindenki fejében
mást-mást jelent az Isten. Éppen ez az oka, hogy sokan a létezését is
megkérdőjelezik.
Istent
nevezhetjük Teremtőnek is. Egy teremtett világból kiindulva nem lehet
bizonyítékot találni arra, hogy azt a világot teremtették, ha a Teremtő azt nem
akarja megengedni. Ha álmodunk, azt is valóságosnak éljük meg. Nem mindenki
számára adatik meg, hogy álmodás közben tudatára ébred, hogy az csak egy álom
és attól kezdve akár elkezdheti az álmait irányítani is. Álmaink a valódi
testünkre is hatással lehetnek. Ébredést követően esetenként érezhetjük az
álmaink következményeit is – izzadás, hevesebb szívverés, feszültség, öröm,
mámor stb. Számomra teljesen elképzelhető, hogy a Mindenség egy része (Isten)
hatással volt (teremtés) egy másik részére és az a rész valamiképpen működik
(az evilági létünk megélése). Kis fantáziával elképzelhető egy a Mindenségben
létező valós valami (lélek), ami egy álomszerű állapotban megéli az evilági
létünket és a halálunk után „felébred”. Ilyen esetben az evilági létünket
sokféleképpen lehetne nevezni: próbatétel, megmérettetés, küldetés, de akár
tanfolyamként is felfogható, aminek az eredményeként valami történik a
„lélekkel”. Eddig nem találtam semmi olyat, ami kizárná, vagy megerősítené a
teremtést. Ha tudsz ilyet, akkor írd meg nekem.
4. Ha
létezik Isten, ő szabad akarattal rendelkezik-e?
Mivel
véleményem szerint a Mindenség szabályszerű, ezért véleményem szerint
valamennyi létező dolognak (és ezek minden részének) sorsa van. Ha Isten
létezik, akkor a Mindenség része és ezáltal neki is sorsa van, azaz ő se szabad
akaratából hozta létre a világunkat, hanem azért, mert ez volt a sorsa.
Ha valaki
abban hisz, hogy történhetnek nem szabályszerű dolgok is a Mindenségben, akkor
ő a káoszban hisz. A káosznak az is következménye lenne, hogy Isten ok nélkül
is hozhat ítéletet felettünk, azaz hiába élünk az általunk megfelelőnek gondolt
módon, Isten akkor is pokolra ítélhet minket. Egy szabályszerű Mindenségben a
jelen a múltból következik, így Isten létezése esetén a megfelelően élt élet
„jutalmat” kap, ha eljön az ideje.
5. Lehet-e
utazni az időben?
Az 5.
alappont megadja, hogy mit tekintek időnek. A kifejtésben részletezem ezt.
Mi is a
kérdés valójában? Ha valaki előre utazna az időben, akkor az időgépében is
telne az idő és a külvilágban is. Ez tekinthető egyfajta hibernálódásnak
is. Valamilyen ok miatt az időgépen belül lassabban telik az idő, de a lényeg,
hogy nem áll meg. Ennek elméletileg nincs akadálya a logikám szerint.
Az időben visszautazással van csak a gond, hiszen ha lehetséges lenne, akkor az
időnek azon a szakaszán, amely a visszautazás ideje, ott a múltból nem
következhetne a jelen, azaz felborulna a szabályszerűség. Ha például az időgép
visszamehetne 2022-ből 2012-be, akkor az időgép az időutazás szakaszában a
térben valahol lenne. Nem eltűnne a semmibe és felbukkanna 2012-ben, hiszen
minden utazási időpontban valahol lenne. Ennek az időintervallumnak minden
pillanatára igaz lenne, hogy a múltból nem következik a jelen. Még ha el is
tűnne, akkor is a megjelenés pillanatára mindenképpen igaz, hogy a múltból nem
következne az akkori pillanat.
Szabályszerű Mindenség esetén az időutazás nem lehetséges, mert bármely
pillanatát megvizsgálnánk a Mindenségnek, a változások mindig előre mutatóak
lennének. Azt viszont elképzelhetőnek tartom, hogy egyes hatások következtében
egy adott változás időben lassabban megy végbe, azaz környezettől függhet a
változás sebességének a mértéke, mint ahogy az a világunkban is előfordul, azaz
egy fajta hibernálódásként elképzelhető, de ezt nem
tekintem időutazásnak.
6. Létezik-e
bűn, ha sorsunk van?
Úgy is
feltehetjük a kérdést, hogy hibáztatható-e bárki, vagy bármi az életünkben bekövetkezett
rossz dolgok miatt? A sors az eleve elrendeltséget jelenti. Úgy történnek a
dolgok „ahogy az meg van írva”. A bűn fogalmát az ember találta ki. A bűn
összehasonlítás eredménye. Az ember hasonlít valamit valamihez. Az ember ítél
valamit ilyennek, vagy olyannak. A Mindenségben a dolgoknak a viselkedésük
(reakcióik) alapján hatásaik vannak. A történések maguk a változások, a
következmények. Ha a világunkat teremtették és a halálunk után a lelkünkkel az
evilági életünk alapján valami történik, azt egyszerű következményként is
felfoghatjuk. Ez nem rossz, vagy jó, hanem a sors eredménye. A rossz vagy jó
csak az ember érdekei alapján rossz vagy jó és nem a Mindenség (illetve a
Teremtő) szempontjából. Ha valaki tette által nekem fájdalmam keletkezik, az
lehet, hogy nekem rossz és a másik félnek jó. Nem hiszek az abszolút bűnben.
Ha
borzalmas dolog történt az életedben, akkor nem hibáztatható Isten azért, mert
ilyennek teremtette a világot. Neki az volt a sorsa, hogy egy ilyen világot
teremtsen. Ha Isten teremtette a világot, akkor oka volt ennek és ebből az
okból következik az élet végső célja. Az hogy mi lehet ez a cél, azt csak a
Teremtő tudhatja.
Egyeseknek
nagyon durva, sőt megbotránkoztató, de attól még egy lehetséges változat lehet,
hogy a nagyon hosszú ideig élő, unatkozó lelkeknek az evilági életünk egy játék
csupán, amely az unaloműzést szolgálja. Másik feltételezés, hogy az evilági
életünk egy tanfolyam és a tanfolyam célja a lélek egy állapotba kerülése.
Sorolhatnám tovább a lehetséges verziókat. A végső célt csak az ismerheti
pontosan, aki képes a túlvilággal kapcsolatba lépni és a túlvilágban élő
lelkek, akik már megjárták a világunkat, elmondják neki a haláluk utáni
tapasztalatukat. Mindez persze akkor lehetséges, ha a világunkat teremtették.
7. Változtass-e
a hiteden?
Soha
senkit nem kérnék meg arra, hogy változtasson a hitén. Véleményem szerint
mindenki azt hisz, ami neki el van rendelve. Ez a sorsból következik. Ha a
világunk teremtés által jött létre ilyennek amilyen, akkor is szabályokkal jött
létre és ebből következik, hogy az embereknek is sorsuk van.
Bármilyen
is a hited, a sorsod miatt azt fogod tenni, ami a számodra el van rendelve.
Nincs szükségem arra, hogy változtass a hiteden. Azt viszont javaslom, hogy a
logikámat megértve olvasd újra a szent könyvedet. Lehet, hogy sok dolgot új
fényben fogsz látni és a logikám segíteni fog egyes részek megértésében. A
terveim között szerepel a logikám alapján a szentírások értelmezése, de ennek
megvalósulása a sorsom függvénye. Kitűzhetünk célokat, lehet szándékunk, de
fogadkozni felesleges. A szándékunkat kimondhatjuk, leírhatjuk. Törekedhetünk
valami betartására, de garancia nem adható, hogy a célunkat, tervünket meg
tudjuk-e valósítani.
8. Végtelen-e
a Mindenség?
Mivel a
Mindenség minden létező dolgot magában foglal, ezért végtelennek gondolom. Ezt
bizonyítani nem tudom, de a „minden”-ségéből erre
gyanakszom. Mivel szerintem a létezésnek nincs kezdete, ezért időben biztosan
végtelen. A létezés a logikám alapján sem keletkezni, sem megszűnni nem tud.
Egy-egy létező dolog tulajdonságai változhatnak, sőt a változás akkora is
lehet, hogy azt már a létező megszűnésének és más létező keletkezésének lehet
mondani, de ez csak akkor lehetséges, ha a Mindenség egy-egy részét külön-külön
vizsgáljuk. A Mindenség egészét tekintve azonban ezek csak a részek
átalakulása.
A
Mindenség végtelensége nem bizonyítható, mert a végtelen nem mérhető. Mérni
csak a véges méretet, véges tulajdonságot lehet.
Az ember a
tulajdonságai miatt korlátozott érzékekkel rendelkezik. Megpróbáljuk ezeket a
határokat tágítani, de a mérés mindig összehasonlítás marad. Ha valamit nem
tudunk összemérni más dolgokkal, mert például nem ismerjük eléggé a jelenség
természetét, akkor egészen addig nem fogjuk tudni mérni, amíg fel nem fogjuk fedezni
a mérésre alkalmas környezetet. Az ember érzékei korlátozzák a mérhető
értékeket. Ha kiderülne, hogy az atomokat is oly mértékben lehetne további
részekre bontani, mint a föld esetében az atomok, akkor az atomok atomjainak
tulajdonságaikat már képtelenség lenne pontosan megmérni. Ugyanez vonatkozik a
másik irányra is. Nem láthatjuk a galaxisokat nagyságrendekkel nagyobb
mértékből, csak a saját léptékeinkből kiindulva.
Mivel nem
tudom, hogy a Mindenséget közvetlenül érzékelem-e, vagy egy teremtett „illúziót”,
ami minden szempontból valóságosnak tűnik, ezért nem vagyok képes a Mindenség
egyes részeit, tulajdonságait jellemezni. Csakis logikailak tudom a létezést
megközelíteni – ezt tettem ebben az írásban.
9. Van-e
elemi része a mindenségnek?
Ha lenne elemi
rész, akkor ez is valamilyen lenne egy pillanatban, azaz a tulajdonságai által
leírható lenne. Akár több fajta elemi rész is létezhetne. Olyan
tulajdonságokkal is rendelkezhetne, amelyet jelenleg el sem tudunk képzelni. Az
ember csak a jelenlegi ismereteire tud támaszkodni, ami véges mennyiségű.
Felvetődhet
a kérdés, hogy ha a létezés alapja a hatás/változás, akkor az elemi rész képes
lehet-e változni úgy, hogy tovább nem bontható. Ha valaki logikailag ezt ki
tudja zárni, akkor kérem írja meg nekem. Az én fantáziám elég nagy ahhoz, hogy
el tudjam fogadni ezt is az elemi rész tulajdonságának. Bizonyítani persze nem
tudom se ezt, se az ellenkezőjét, így az elemi rész létezésének kérdését nem
tudom megválaszolni.
Nem
tudhatom azt se, hogy az általunk érzékelt világ létrehozott-e, vagy a valós
Mindenség-e. Ha létrehozott világban élünk, akkor különösen nem vagyunk képesek
érzékelni a valós Mindenség részeit, így az elemi részt se, feltéve hogy
létezik.
Oldalak: