A logika
Az
Alappontok és a kifejtések rész elsősorban a laikus olvasóknak készült. A
filozófiai szókinccsel rendelkező olvasóknak az első két rész után a harmadik
részt is célszerű elolvasni, mert a harmadik rész sokat pontosít a logika
értelmezésén.
Alappontok
1.
Elvonatkoztatok az általunk érzékelt világtól és csak a logikára hagyatkozok.
Rendkívül fontos tudomásul venni, hogy az általunk érzékelt világ nem biztos,
hogy azonos a „valós” világgal.
2. Egy
dolog lehet létező, vagy nem létező. A létezők vannak, a nem létezők nincsenek.
A létezőre úgy is fogok hivatkozni, hogy valami. A nem létezőre pedig, hogy
semmi.
3. A
létezők összességét Mindenségnek nevezem. A Mindenségen kívül nincs létező. Ha
valami létezik, akkor az a Mindenség része.
4. Minden
létező rendelkezik a hatás és a változás képességével. A változás megtörténik,
ezért helyenként történésnek is nevezem.
5. A
változás (történés) előrehaladásának mértékegysége az idő. A „megállított” időt
időpontnak vagy pillanatnak nevezem. Egy időpontot vizsgálva nincs változás a
Mindenségben.
6. A
Mindenség egy időpontra vonatkozóan valamilyen. A létező dolgok leírhatók
lennének egy időpontot vizsgálva, ha minden létező minden tulajdonságát
ismernénk. Mivel a Mindenség egy időpontra vonatkozóan egyféle (valamilyen),
ezért benne a hatások és így a változások egyféle módon mennek végbe (történnek
meg). Ezt úgy nevezem, hogy a Mindenség szabályszerű.
Alappontok kifejtése, értelmezések
1. Én nem
tudom megállapítani, hogy a világunk a Mindenség közvetlen, vagy közvetett
része-e. Ahogy egy valóságosként megélt álom, vagy egy fejlett számítógépes
játék világában a benne „élő” karakterek és környezetük, úgy az általunk
valóságosként érzékelt világ se biztos, hogy közvetlen része a Mindenség valós
részének. Ez a bizonytalanság az oka annak, hogy nem abból indulok ki, amit
érzékelek, hanem logikailag közelítem meg a Mindenséget. Nem az én a kiinduló
pont, hanem a létezés.
2. Talán
ez a pont különösebb magyarázatra nem szorul. Ha egy dolog valami, akkor az
van. A semmi nincs. A semmi csak fogalomként létezik, de éppen a nem létezőt
jelenti.
3. Ez egy
rendkívül fontos pont. Szintén önmagáért beszél és remélem, az is érzékelhető,
hogy a Mindenség fogalom és az általunk Univerzumnak nevezett fogalom nem
azonos. Az Univerzumunkkal kapcsolatban szoktak emlegetni teremtést is, illetve
több Univerzumot is. Az általam használt Mindenség fogalom azonban MINDEN
létezőt magában foglal. A létezőt itt a lehetséges legtágabb értelemben értem.
Ha az általunk érzékelt világot teremtették, akkor a Teremtő is része a
Mindenségnek, hiszen létező. Az összesnél nincs több, így a Mindenségen kívül
nem lehet létező.
Fontos megemlíteni, hogy egy dolog lehet akkor is létező, ha az ember még nem
ismeri vagy nem képes érzékelni.
4. A
létező képes hatni valamely más létezőre. Nem mindre, de van olyan létező,
amelyre képes hatni. Ha egy dolog nem képes hatni egy létezőre se, akkor az nem
nevezhető létezőnek.
Hatni csak valamire lehet és egy valamire valamilyen módon lehet hatni. A
semmire nem lehet hatni, mert a semmi nincs. A semmi a nem létezőt jelenti.
A hatás akkor nevezhető hatásnak, ha van eredménye. A hatás következtében
történik valami. Ezt a történést változásnak nevezem.
Ha egy dolog képtelen a változásra, akkor az azt jelenti, hogy egy létező sem
képes rá hatni. Ha egy dologra nem lehet hatni, akkor az nem nevezhető
valaminek, azaz nem létezik.
A hatást
mindig változás kíséri és a szabályszerű világban változás csak hatás
következménye lehet. Ahogy korábban írtam, a nem szabályszerű világot nem
érdemes elemezni, mert a nem szabályszerű történésekre nem vonatkoznak
szabályok, így ott bármikor, bárhol, bármi lehetséges.
A
hatás-változás együttesét érzékelhetőségnek is nevezhetjük és akár az
érzékelhetőség szemszögéből is megvizsgálhatjuk a létezőket. Ha egy dolog
érzékelhető más létező számára, akkor létezőnek nevezhető. Ha egy dolog nem
érzékelhető egyetlen létező által sem, akkor az nincs (nem létezik). Ha érzékelhető
valami, akkor az valamilyen hatás és változás miatt érzékelhető.
5. A
változások megtörténnek. Ezeknek a történéseknek az előrehaladását az idővel
mérjük. Egységnyinek az ember az 1 másodpercet tekinti. „A másodperc
az alapállapotú 133Cs atom két hiperfinom
energiaszintje közötti átmenetnek megfelelő sugárzás
9 192 631 770 periódusának időtartama.” (wikipedia.org). Egy kicsit
másként fogalmazva amíg ennél az atomnál ez a sugárzás ennyi periódusa
megtörténik, ezt a változást (történést) egységnyi időnek tekintjük.
Miután
tisztáztuk az emberre vonatkozóan, azaz az általunk érzékelt világra
vonatkozóan az időt, térjünk vissza a Mindenséghez. A Mindenségben az időt
ugyanígy értelmezem, azaz a változások előrehaladásának mértékegysége. Ha telik
az idő, akkor van változás és fordítva. A változások mindig előre mutatóak
(megtörténnek), ezért az idő is mindig csak előre haladhat. Ha az idő megállna,
akkor az azt jelentené, hogy az adott dolog képtelen lenne más létezőkre hatni
és nem lenne képes a változásra se. A hatás és a változás képességének az
elvesztése a létezésének megszűnését jelentené.
Olyan eset
teljességgel elképzelhető, hogy egy dolog önmagához vagy a közvetlen
környezetéhez képest nem változik, de a Mindenség valamely részéhez képest
viszont igen.
6. Ez a
pont a logikám végkifejlete. A képzett emberek egy része biztosan bele akarna
kötni ebbe a pontba és előhoznának mindenféle egyenletet és elméletet, de ha
így tesznek, akkor máris megfeledkeztek az 1. alappontról!
Ha nincs
történés a Mindenségben, azaz nincs változás (nem haladunk az időben), azt
időpontnak nevezem. Olyan elképzelhetetlen a számomra, hogy a Mindenségben
valahol telik az idő, máshol pedig áll, hiszen a Mindenség valamely részéhez
képest biztosan kimutatható lenne valamekkora változás a vizsgált részhez
képest, éppen ezért számomra csak az az elfogadható, hogy az idő mindig telik.
Még az is elfogadható, hogy bizonyos körülmények között egyes változások
lassabban mennek végbe, mint más körülmények között, de mindig van valamekkora
változási „sebesség” és a változás mindig előre mutat.
Ha
megvizsgálhatnánk egy pillanatot, akkor erre a pillanatra vonatkozóan sehol se
lenne változás, éppen ezért a Mindenség valamilyen. Nem tudtam jobb szót
találni, mint azt, hogy egyféle. Az egyféleségéből adódóan egyféleképpen
változik – egy irányba, az éppen aktuális tulajdonságainak függvényében. A
Mindenség szabályszerűsége, azaz egy időpontban valamilyen a Mindenség és a
változása is egyféle, ebből az következik, hogy a Mindenségben minden létezőnek
sorsa van – nincs választási lehetőség.
Filozófiai gondolatok
A
filozófiai tudásom gyarapítása folyamatban van, de nem közelítem meg egy
professzor tudását. A tudásom gyarapodása ennek a résznek a módosítását
eredményezheti. Bármely jószándékú észrevételnek örülni fogok.
- Úgy
gondolom, hogy az első 3 pont különösebb magyarázatot nem igényel. A kifejtésekben
jól érzékelhető, hogy miről van szó. Az első pont a logikai nézőpontot
indokolja, a második a létezőt írja le a legegyszerűbb módon, míg a harmadik
pont a Mindenség definíciója.
- A
létezőket külön csoportokba lehet sorolni, ha a létezés világa különbözik. A
világunk szempontjából valós létezőnek tekinthető a világunkban közvetlenül
létező dolog, azaz valós létező egy dolog, ha a dolog a világ közvetlen része.
Ha egy létező „csak” az elmében létezik, akkor az a világunk szempontjából nem
tekinthető valós létezőnek. Az adott elme világában azonban valós létező lehet.
Az egyik elmében létező a másik elmében nem létezik. Ehhez magyarázó példa a
következő: két farmon tehenek léteznek. A tehén, mint fogalom mindkét farm
összes tehenére értelmezhető, azonban az egyik farmon létező valós tehén csak
azon a farmon létezik. Ehhez hasonlóan egy szó két elmében hasonló értelemmel
bírhat, azonban az egyik elmében létező valós szó csak ott létezik. A
világunkon keresztül kapcsolatba léphet a két elme, de a két elme világa két
külön világ. Az elhangzott szó például a világunk közvetlen része.
Ha például teremtették a világunkat és a teremtett világunk a valós
Mindenséghez képest egy álomszerű állapotként létezik a Mindenségben, akkor a
világunkban valósként érzékelt dolgok nem tekinthetők a Mindenség valós
létezőinek, mint ahogy az álmaink tárgyai se közvetlen részei a világunknak.
A 4. pont
elsősorban egy adott világ valós létezőire vonatkozik. A valós létező az adott
világ közvetlen része. A valós létezőket nevezhetjük szubsztanciáknak is, de én
a valós létező kifejezést szemléletesebbnek gondolom.
Maga a szó azonban az emberi elme nélkül nem létezik. A szó, ami a gondolat
„alakja”, az adott elme része. Egy valós létező képes hatással lenni más valós
létezőre. A szó azonban, mint az alakot öltött gondolat, csak az adott elmén
belül képes hatni. A szónak az adott elmén belül egy időpontra vonatkozóan
tulajdonságai vannak, amelyek változhatnak (például a jelentése), ezért adott
elmén belül valós létezőnek tekinthető.
Egy világ az őt tartalmazó világon keresztül képes hatni más hasonló világra,
mint ahogy egy elme hat egy másik elmére a világunkon keresztül.
Egy világon belül a valós létezők általában összetett dolgok. Nem tudhatjuk,
hogy létezik-e elemi, azaz tovább nem bontható része az adott világnak, ezért
amikor a valós létezőkről írok, akkor az összetett létezőkre gondolok és azt
feltételezem, hogy végtelen mértékben bonthatók alkotórészekre.
A valós létezők keletkeznek, hatnak és változnak, majd megszűnnek. A keletkezés
és megszűnés nem azt jelenti, hogy a semmiből jönnek létre. illetve semmivé
válnak, hanem a Mindenség egy részének hatása által létrejönnek, míg közben a
hatást kifejtő valami változhat (akár meg is szűnhet).
A tehén a születésekor valamiből lesz, azaz valós létező(k) átalakulása által
jön létre és nem a semmiből lesz. Ha egy tehén megeszi a füvet. A fű, mint
valós létező, megszűnik létezni és a tehén részévé válik. A tehén az evés által
megváltozik. Egy mérgezett fű hatására az élő tehén halott lesz és mint létező
a halott tehén lebomlása által megszűnhet, de ez a részeinek az átalakulását,
illetve más valós létezőkbe beépülését jelenti és nem semmivé lesz.
Ha egy
világnak vannak elemi részei, akkor azok a világon belüli hatások következtében
se létrejönni, se megszűnni nem tudnak. Hatásuk azonban van és változni is
képesek, azaz érzékelhetőek valamely más létező számára.
- Az 5.
pont is eléggé önmagáért beszél. Nem tudom elképzelni azt a változást, amely ne
előremutató lenne, hiszen minden változás megtörténik és a történés mindig
előre mutató. Ide kívánkozik, hogy ha az időutazás lehetséges lenne, akkor a
múlt nem határozná meg egyértelműen a jövőt. Ha ez így lenne, akkor az már a
káosz világa, amiről felesleges írni, hiszen ha a múlt nem határozza meg
egyértelműen a jövőt, akkor bármi, bármikor, bárhol megtörténhet, hiszen nem
szabályok szerinti változások is megtörténhetnek.
- A 6. pont az elérendő cél. Ha a Mindenség egy pillanatát megvizsgálnánk,
akkor arra az egy pillanatra a Mindenség minden részében igaz lenne, hogy nincs
változás, hiszen minden változás előremutató. Ha a Mindenség egy része
önmagához, mint egységhez, illetve valamekkora környezetéhez képest, mint egy
nagyobb egységhez képest nem változik, a Mindenség ezen tartományán kívüli
részeihez képest akkor is változik, hiszen a helyzetváltozás is változás. A
látszólagos egység egyes tulajdonságainak állandósága nem jelenti, hogy az
egységen belül nincs változás. A lényeg, hogy a Mindenség egy adott pillanatban
valamilyen, azaz egyféle. Az egyféleségéből pedig a szabályszerűség következik.
A szabályszerű Mindenségből pedig a valós létezők eleve elrendeltsége
következik.
Mivel a semmi nem létezik, nincs, ezért belőle nem jöhet létre olyan dolog, ami
van. A hatás csak valós létezőre értelmezhető, azaz hatni csak valamire lehet.
Ha egy dolog látszólag a semmiből jött létre, akkor ott volt valami, ami
átalakult általunk érzékelhető valamivé.
Bármely
jószándékú észrevételed, javaslatod, kérdésed szívesen elolvasom, ha megírod
a vilagnezet2022@gmail.com címre.
Oldalak: